2013. december 14., délelőtt: a nyíregyházi önkormányzat aláírogatós embere járja végig az Arany János utcai épület lépcsőházainak 65 éven felüli, egyedül élő lakóit, hogy az alább látható, a polgármester felemelő jókívánságait tartalmazó levél és a puttonyából előkerülő kis fehér egyendoboz kíséretében kívánjon kellemes ünnepeket a kiválasztottaknak. Cserébe mindössze egy (vagy kettő?: ez még tisztázandó körülmény) aláírást kellett produkálniuk a ház nyugdíjasainak az orruk alá tolt ívre. Akik ily módon kétségtelenül nem csináltak rossz boltot.
A fene se gondolta volna, hogy ennyi minden belefér egy kis papírdobozba, de a (sajnos egy vacak Polaroid mobillal lőtt) fotó tanúsága szerint miazhogy.
A dobozból előkerült készlet (Nutella, Győri keksz és nápolyi, Negro, 2in1 kávé, teák, sósmogyi, kókuszos szaloncukor, Milka csoki, kókuszreszelék, mazsola, Nesquik) egészében véve nem egy kimondott nyugdíjas fogyasztói kosár, ezen még talán Matolcsy Györggyel is nehéz lenne összevesznem. Próbáltam elgondolkodni azon, hogy vajon milyen megfontolás alapján állíthatták össze pont ezt a termékegyüttest, de nem ment. Ezért (remélhetőleg egyébként létező) logikus válaszok helyett most a magam kósza ötleteivel kell beérni.
Első megoldásként az ugrott be nekem, hogy ez valami jól felépített (és ezért természetesen költséghatékony) vírusmarketinges akció kíván lenni az önkormányzat részéről: a csomag igazi címzettjei igazából nem egyedülálló kisnyugdíjasaink, hanem az ő unokáik- és persze velük együtt lányaik, vejeik, hogy más(oka)t ne mondjak. Kovács polgármester úr lényegében a karácsonyi ajándék- és kellék-beszerzés anyagi, meg egyéb terheit kívánta levenni a sok 65 éven felüli válláról, akik majd karácsony második napján szépen beszámolnak arról szeretteiknek, ki is az a jóságos bácsi, akinek az ünnepi asztal közepére kitett mogyorót, a gyerkőc kezébe odacsúsztatott Milka csokit lehet köszönni. Jól jön egy kis ingyenreklám. Választási év előtt pár nappal.
De nem. A levél alapos áttanulmányozásával egyértelművé válik, kik alkotják ennek a karácsonyi szeretet-akciónak a célcsoportját:
Ha nem tölthetik családi körben az ünnepeket, akkor sincsenek egyedül, mert figyelünk és szeretettel gondolunk a nyugdíjasainkra.
Tehát azon abszolút egyedülálló idősekről van szó, akikre még ünnepnap sem nyitja rá az ajtót ismerős, rokon. Így viszont végkép érthetetlen számomra, mi alapján gondolja azt az önkormányzat, hogy a magyar átlagnyugdíjas alapvető fogyasztási cikkeit a fogazat maradékát elvásó, vércukorszint-emelő, a kiegyensúlyozott transz-zsírsav-utánpótlást biztosító édességek, rágcsálnivalók alkotják. Jó, nem azt mondom, hogy csirkenyakkal, -farháttal kellett volna őket megalázni, de (a törődést egy kis odafigyeléssel kombinálva) az élelmiszer-termékskála két végpontja között húzódó arany középút azért biztosan megtalálható lenne. Gondoljunk bele, nemsokára szavazunk (választunk?) és a polgármester úrnak is alapvető érdeke, hogy az addig hátralévő pár hónapot jó egészségben, erőben töltsék el Nyíregyháza korosabb választópolgárai- amennyiben esetleg számítani szeretne hálájukra.
Szimpatikus, hogy a levél nincs híján az önkritikus hangoknak sem, a "tehetnénk/tehettünk volna többet is"-attitűd hangsúlyos elemét képezi az üdvözletnek:
Talán nem mindig sikerül a napi rohanásban ezt megfelelően kifejezésre juttatni, pedig jól tudjuk, Önöknek köszönhetjük azt az alapot, amire ma építkezhetünk.
Ez bizony így van, nehéz lett volna nem észrevenni. Mondhatni: nem tudjuk, mit csinált a polgármester tavaly télen. Vagy azelőtt. Merre vitte napi rohanásai közben az útja, hogy csak most tudott először gondolni nyugdíjasainkra? Netán Kovács úr megvette élete első autóját? Vagy egyéb befektetésekre kellett eddig a pénz? Persze, tudjuk: az erőgyűjtés, az elrugaszkodás évei után hazánk ma újra szárnyal, csökken a rezsi, enyhül az idő. Úgy még nem teljesítettünk, mint most, teljesít hát ő is: tejel, van miből. A választásokig mindenképpen. Alapigazság azonban, hogy a farsangra böjt következik. Jövő karácsonykor talán már száraz kenyérhéjat rágcsálunk mindannyian. Ha az önkormányzat hajlandó lesz biztosítani azt is.
