Blogindítóként minden megjegyzés nélkül közreadom a galamus.hu-n nemrégiben közzétett rövid reflexióim eredeti (a Galamus számára e-mailben elküldött) verzióit.
A galamusi változatok a következő linkeken érhetőek el:
http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/343393_talpra_magyar_hi_a_kazah
http://www.galamuscsoport.hu/tartalom/cikk/346286_most_ugrik
És akkor a szövegek:
Talpra magyar, hí a kazah! (2013.12.01.)
A felsőoktatási intézményeinket érintő újabb négy milliárdos zárolás szomorú következményeivel szembesítenek minket a hét híradásai: az Óbudai Egyetem például két hetes „téli szünetet” lesz kénytelen elrendelni a rá eső mintegy 350 milliós elvonás miatt.
A pénzügyi válsághelyzet kezelésének példaértékű, a túlélést biztosító módozatát minden bizonnyal az a Nyíregyházi Főiskola találta meg, amely előremenekülésből már nem egyszer kitűnőre vizsgázott az elmúlt évek során, sőt újabban egyértelműen masszív előremenetelésről lehet beszámolni vele kapcsolatban. Eddig jobbára csak a R[...]eisen pénzintézet keleti hídfőállásaként volt ismeretes a szabolcsi megyeszékhely patinás intézménye (annak egykori könyvtárépülete), de ezentúl a keleti nyitás kapcsán mostanság hazánk testén keletkezett nyílások egyikeként tarthatjuk számon a főiskolát.
2013. november 20-án a Magyar Országgyűlés Lezsák Sándor Parlamenti Titkársága, a Külügyminisztérium, valamint a Nyíregyházi Főiskola Kelet- és Közép-európai Kutatóközpontjának szervezésében egy nagyszabású konferencia megrendezésére került sor, Magyarország és Kazahsztán: közös múlt, közös jövő címmel. A kitűnő magyar és kazah szakemberek változatos, igényesen megformált előadásainak köszönhetően hamisítatlan fű-szag, erőteljes Kurultáj-érzés lengte be ezen a napon a főiskola FIABCI-díjas falait és a sztyeppe hívó szava mennydörgött végig a visszhangos folyosókon. Az esemény magyarságtörténeti szempontból kivételes jelentőségére kristálytisztán mutat rá az a tény, hogy a megnyitó ceremóniát többek között a három legfontosabb helyi notabenetás: a város és a megye első embere, valamint a kormány megbízottja is megtisztelte köszöntő beszédekkel.
De ami ennél is fontosabb: most végre feltárult előttünk, a felsőoktatás szereplői előtt egy széles és egzisztenciálisan fölöttébb biztonságosan kikövezett út. A képzési rendszer átalakításának értelme ettől fogva nem a felsőfokú szakképzés felé, hanem a jövő történészgenerációjának: a nemzet plasztikai sebészeinek kinevelése irányába való elmozdulás kell, hogy legyen. Hiszen ők, a Veritas-nemzedék tagjai lesznek majd, akik -határozott, de precíz mozdulatokkal fejtve le az évszázadok alatt felrakódott szláv, latin, német, zsidó vonásokat- egy szép napon felmutatják magyarságunk igazi: félázsiai, vagy tán egészen az arcát.
Ne késlekedjünk hát tovább: ragadjuk meg a Történelem felénk nyújtott kezét és Győrtől Szegedig, Kaposvártól Nyíregyházáig minden egyetem, főiskola álljon készen kapuit szélesre tárni a Nagy Kurultáj előtt; hordozzuk körbe a Szent Agancskoronát, mely segít majd eltévedt magyar törzseinknek meglelni a közös jövő, közös haza kelet felé vezető útját. Tejfehér csillagösvény alatt.
Most ugrik (2013.12.14.)
A Deutsch Tamás minapi -a kuruc.info legutóbbi telefonszámos akciójára reagáló- facebookos bejegyzésével kapcsolatos írások, kommentek némelyike a szerző (már-már idiotizmusba hajló) infantilizmusát emeli ki. Maga a kuruc.info szürrealizmust emleget, a Legfőbb Ügyészség pedig közleményben utasította vissza Deutsch „durva kirohanásait” és „valótlan állításait”.
Orbán Viktor miniszterelnök és Rogán Antal után D. T. a Fidesz harmadik olyan közismert politikusa, aki egy egyedi ügy kapcsán konkrét elvárást fogalmaz meg az igazságszolgáltatás felé. Orbán és Deutsch jogvégzett emberek, ami alapján az átlagos médiafogyasztóban könnyen az a benyomás támadhat, hogy legalább ők ketten tudják, miről beszélnek. Magam nem lévén képzett jogász, nem teszek kísérletet egy szakmailag érvényesnek tekinthető vélemény megfogalmazására, de talán azt a kijelentést megkockáztathatom, hogy a jog alapvető funkciójának semmiképpen sem az egyéni, vagy kollektív igazságérzet „lekövetését”, az annak (és azon keresztül a politikának) való megfelelésre irányuló törekvést kell tekinteni. Vagy ha mégis, akkor a magyar parlamentnek mihamarabb döntést kell hoznia a halálbüntetés visszaállításáról. Majd azt követően rögtön a karóba húzás alkalmazhatóságával kapcsolatban is, hiszen nyilvánvaló, hogy bizonyos bűncselekmények, elkövetési módok esetében a társadalom háborgó igazságérzete nem lenne csillapítható egy szimpla akasztással.
Deutsch „ultimátuma” (miszerint, ha a magyar ügyészség (sic!) nem szünteti be/meg 72 órán belül a kurucok honlapját, akkor ő krétával a kezében odasétál az „ügyészség” -feltehetően az LÜ- épülete elé és jól ismert fegyelmezési módszeréhez folyamodva, ugróiskolát fog a járdára felrajzolni) Orbán Viktor és Rogán Antal kinyilatkoztatásaival szemben legalább mosolyra késztet és megmozgatja a képzelőerőt: lelki szemeink előtt felsejlik az önfeledten ugrándozó, fehér blúzt, kockás szoknyácskát viselő copfos Fazekas Géza alakja. És az is kétségtelen, hogy a komment egy, a lehető legkomolyabban veendő problémára reflektál, hiszen a szélsőjobb mind gátlástalanabb megnyilvánulásai, s az, hogy Magyarországot a nagyvilág nyugatosabbik felén egyre inkább annak szélsőségeseivel azonosítják, minden demokrata hazafit arcpirulásra és felháborodásra kell, hogy késztessen. Ugyanakkor pl. az a tény, hogy 1990 előtt évtizedeken át szigorú és következetes tilalom volt érvényben nálunk mindennemű szélsőjobboldali gondolat terjesztését illetően, evidens módon még nem jogosít fel senkit arra, hogy az akkori politikai rendszernek a mostanival szembeni magasabbrendűségéről fantáziáljon. Deutsch Tamás vajon miről fantáziál?
Az idő gyorsan múlik, az ultimátum hamarosan lejár, s a „jóakaratú emberek” feszült figyelemmel lesik, hogy előkerül-e a kréta Deutsch Tamás farmernadrágjának hátsó zsebéből. Várakozás közben azért hagy bátorkodjak egy (bevallom, nem túl elmés) kérdést feltenni. Nemigen tudom hova tenni azt, hogy míg Deutsch a maga vehemenciájával elsősorban -érthető módon és teljes joggal- a kuruc.info honlapját veszi célba („náci szenny(hon)lap”, „gennyláda náci hírportál”), addig az ügyészség tagjait pedig a törzsfejlődésben némileg megrekedt egyedekként igyekszik beállítani („tessenek az ügyészségnél azonnal a két hátsó lábukra állni”). Tessék mondani: e minden bizonnyal jópofának szánt felszólítás nem lett véletlenül egy csipetnyi -hm- fajelmélettel beszennyezve?
