Fodornak az Összefogottakkal való keddi összefekvése nem hagyott más választást számomra, mint a függetlenként való megpróbálkozást. Most már én is csak ugyanarra várok, mint mindenki más: hogy Áder kezében elsüljön a startpisztoly. Amit ha éppen nem az én fejemnek fog szegezni, akkor útnak indulok. Lehet, hogy többször is hasra fogok esni, de legalább elmondhatom, hogy a magam útját járom. Ami azt jelenti, hogy tudom az irányt, amerre menni akarok.
Mögöttem nem állnak aktivisták ezrei és forintok tíz-, meg százmilliói; az én egyetlen tőkém a hitelesség. Amire viszont teljes mértékben szükségem lesz, hiszen miközben a pártok listákat állítanak, addig nekem az emberek szemébe kell néznem.
A hitelesség forrása a hosszú évtizedek alatt felhalmozott tapasztalat. Mire megy az MSZP, vagy a Fidesz azzal a húsz-egynéhány éves múlttal velem szemben? LMP, Liberálisok?: na ne hülyéskedjünk. Én már 44 éve itt VAGYOK. És legfőképpen: ugyanaz, mint voltam.
Előre!
