Órák alatt járta be/át a szentestei langymeleg unalomban valami "forró" információra áhítozó internetes közösséget a hír: Jászapáti fideszes polgármestere, Pócs János ismét egy különleges, nehezen felejthető produkcióval rukkolt elő- természetesen szigorúan a karácsony jegyében, vagyis ezúttal inkább adni kívánt az őt szerető, munkásságát tisztelő polgárai számára, mintsem bármit is elvenni tőlük.

A történet részletei ismertek, azonban az időközben nyilvánosságra került híradások, blog- és facebook-bejegyzések (tájékozatlanságból, vagy éppen szándékosan, rosszhiszeműen) kivétel nélkül elferdítik ennek az erőteljes és provokatív művészi performansznak a jelentését, így az alábbiakban kísérletet kívánok tenni az esemény megfelelő kontextusba helyezésére.

Nem kell nagyon megerőltetnünk magunkat, hogy Pócs János akciójának a párhuzamára ráakadjunk. Bejárta a világsajtót, hogy december 25-én a kölni dómban a délelőtti mise alkalmával a közismert feminista csoport, a FEMEN egyik fiatal aktivistája, Josephine Witt, ledobva felsőtestéről minden ruhadarabot, az oltárra ugrott, saját elmondása szerint így kívánva tiltakozni a katolikus egyház hatalmi monopóliuma ellen.

Nos, nem nehéz felismerni, hogy Pócs polgármester úr szintén templomban, mise alkalmával osztogatott Hitler-bajuszos Madonnája  ugyanúgy -ha nem inkább- a katolikus egyház évezredes (és napjainkban csak tovább erősödni látszó) hatalmi befolyásának a  kőkemény kritikájaként értelmezhető, mint a kölni aktivista akciója, még ha a látvány és hatásosság tekintetében némileg el is marad tőle. Egy szempontból kétségtelenül hátrányban van Pócs János Witt kisasszonyhoz képest: az ő háta mögött nem áll egy olyan közismert nemzetközi szervezet, amely szolidaritást vállalna vele és erkölcsileg támogatná kompromisszummentes egyházkritikai tevékenységét. Éppen ezért én most ezen bejegyzésen keresztül teszek javaslatot a polgármester úr számára, hogy ne késlekedjen eddigelé magányosan vívott harca sikerre vitele érdekében egy jól szervezett, ütőképes mozgalom megszervezésével. Továbbá indítványozom, hogy ezen új mozgalomnak a neve legyen: SEMEN.

De ezzel még korántsem merítettünk ki minden értelmezési lehetőséget. Régi közhely, nem is kell különösebben hangsúlyozni, hogy a Fideszben semmi sem történik véletlenül, s legfőképpen nem Orbán Viktor és vezérkara tudta nélkül. Ha ebben a kontextusban próbáljuk interpretálni az éjféli misén történteket, akkor egyértelművé válik, hogy az eset tulajdonképpen a Fidesz 25 éves történetének legnagyobb jelentőségű fordulatát: a zabolátlan, kócos liberális korszakhoz, a "csuhások, imára" elementáris erejű exklamációjában híven kifejeződő szellemiséghez való visszakanyarodást hivatott előkészíteni.

Ez egy rövid, a választásokig tartó terminuson belül a Fidesznek a kiüresedett, tartalom nélküli hazai politikai katolicizmussal (jobban mondva a KDNP-vel) kötött, sokáig megbonthatatlannak hitt szövetség felbontását, valamint az úgynevezett demokratikus ellenzék ideológiai térfelének az elfoglalását eredményezheti, hosszabb távon azonban a küszöbön álló fordulat azt fogja jelenteni, hogy az ország politikai életének normalizálását, a '89-es alkotmányos alapokhoz, a liberális hagyományokhoz való visszatérést végül a Fidesz fogja megvalósítani- ily módon és nem a 2/3-ra támaszkodó erőszakos, kíméletlen törvényalkotási attakok révén téve feleslegessé az említett ellenzék tevékenységét, sőt: létét. Egy kormánypárt, amely saját magával szemben vezényel le rendszerváltást- és ezzel együtt hegemón szerepét monopóliummá változtatja át: nos, ez talán világtörténelmileg is példa nélkül álló kísérlet lenne. Az unortodoxia felülmúlhatatlan tetőpontja.

Összefoglalva: minden jel arra utal, hogy a Fideszben kiadták a jelszót, vissza a gyökerekhez. Úgy tűnik, Jászapátiban már meg is találták az egyiket.

(A képek forrásai: Pócs János facebook-oldala, Jászblog.)